2010. szeptember 17., péntek

Érdekes

Volt ugye egy levelezésem, (már nem most, de most értem rá megírni) az egyik bevándorlási ügynöknő irodájával, akik "vevőcsalogató" módszerrel jelezték, hogy a párom részére nagyszerü szponzoros állást találtak. 
Úgy belelkesültem, de úgy. Pedig magam sem hiszek abban, hogy szponzoros állást kap valaki csak úgy a világ másik részéről.
Na mindegy. ELhittem.
Aztán mire leleveleztük a dolgokat, kiderült, hogy sajnos az állást betöltötték, és azért indítsuk el az eljárást, mert anélkül nem lehet elkezdeni semmit. Ami ennyi és ennyi AUD-ba kerül.
Ez mind szép és jó, de amióta azt mondtam nekik, hogy csak átmneti tartózkodás, (2-3 év), és majd utána, ha beválik indítanánk el az egész bevándorlási menetet, érdekes módon, azóta egy szót sem hallottam felőlük.
Lehet én vagyok rosszindulatú, de az elejétől fogva "pénzszagú" volt minden.
És ez így nem jó. De javítson ki valaki, ha tévedek.
Miért van az az érzésem, hogy soha nem fogok kijutni?.  :(

2 megjegyzés:

  1. Gonosz leszek és nevesítek, max kitörlöd ha indiszkréció, vagy mellétalálat (köPve hiszem). Arról a Kemenes Ágnesről és a No Borders Agencyről van szó, akikkel én is kapcsolatban álltam, és akiknek szintén csak addig voltam érdekes, amíg át nem utaltam egy csomó lóvét? Azt lenyelték és se' hír, se' hamV...

    VálaszTörlés
  2. Hmmm... ezt csak most olvastam, és igen akkor már nevesíthetünk, és pontosíthatunk, ha nem csak én jártam így. Bár én nem jutottam el az utalásig. Én csak akkor szoktam pénzt adni, ha meg is kapom, amiért fizetek, pont emiatt nem tetszett ez az egész. "nem adunk semmit" de te adj gyorsan mindent, mert akkor talán adunk valamit. Nekem ez a hozáállás mindig gyanus. És egenn Kemenes Ánes- és népi zenekara.
    Ezek szerint nem szabad őket senkinek sem ajánlani, mint inkább azt is lebeszélni, aki náluk esetleg próbálkozik. :S

    VálaszTörlés