Hoppá nem koalás. Kiwis.
Hajhó. Az utolsó posztom ha jól látom 2014 ben íródott. Mostmeg 2023 van, én meg rohadtul nem lettem fiatalabb. Vajon mit keresek itt? Vajon van-e még bárki aki megmaradt a korábbi itteni ismerőseim közül? Vajon ők még mindig kint vannak? Vajon mi a szarért írogatok? Valami van a levegőben. Bizony. Nem tudom valósággá válik e, mert a párom most, hogy minden realizálódik, nem azt mondom, hogy behúzta a kéziféket, de hatalmas érzelmi libikókában tart mind engem, mind saját magát azzal kapcsolatban, hogy most valóban menjünk vagy maradjunk. Mármint: Új Zélandra. Aucklandba. Merthogy munkát kapott. És tegnap megjött a hozzá tartozó vízum is. És fél. Vagy szomorú. Bár én azt gondolom, bolggnak kéne lennie, mert eddig erre vártunk, de szerintem maga sem hitte, hogy sikerül. Mitől fél? Jogos a kérdés. Az újtól, a távolságtól, az ismeretlentől, az elszakadástól, hogy vele mi lesz, hogy velünk mi lesz, hogy jó döntést hoz e, hogy az egészsége hogy fogja bírni, hogy a gyerekek, hogy mi együtt ho