A repülőút

Nagyon nagy mázli volt a repülőjegyünkkel, mert 4 fő részére, egy irányban 1.5M forintért minden extrával elég nehéz jegyet találni, de szerencsére sikerült, március 13.-i érkezéssel. 

Ami fontosabb, az egyik legrövidebb repülőutat fogtuk ki és csak egyetlen átszállásal, ami azért sokmindent megkönnyített így visszanézve az út viszontagságaira.

Na így volt 26 óra. És nem késtünk csak egy icipicit. Az egy ekkora út után már semmi.

Minden esetre én aki pánikolok a repüléstől, elég jól viseltem tényleg az egészet. Az Air Koreával jöttünk végig, és meg kell mondja, a pilótáik fantasztikusak, jó volt a felszállás, a turbulenciákat jól kezelték, és a leszállások is szuper jók voltak. Aucklandban azért kicsit szeles volt az idő, így rázkódott már a gép a kifutóra érkezéskor, de teljesen jól elviselhető volt még így is. 

A reptéren pedig mi száltunk le utolsóként, hogy a sok csomagunnkal és a két gyerek folyamatos koordinálásával ne tartsunk fel másokat, ezért itt is és Koreában is, azért egy picit csúnyán néztek már ránk, de azért kedvesek és segítőkészek voltak. 

Az NZbe érkezéskor vámvizsgálathoz ki kellett tölteni egy úgynevezett arrival card-ot, amire én itt ott tettem pár megjegyzést mert nekem egy szimpla YES / NO válasz nem volt alkalmas a kérdés megválaszolásásra, ezért kaptam is a vámtiszttől, hogy mit írogatok én összevissza. (Ezen kell bevallani hogy miket hozol be az országba, és hogy ki vagy honnan jöttél stb. Minden főre egyesével.) Ja meg mikor kérdezett valamit és nem értettem, kicsit közelebb hajoltam, na már tudom azt sem szabad, pedig még volt köztünk így is kb. egy méter. A Martinkának persze az útra még vettem egyet a kedvenc kolbászkájából, ami monjuk úgy: megszínezte a táskáink illat állományát, úgyhogy a kajakereső kutya nyilván kiszúrta a táskámat és ki kellett pakoljam. De szerencsére nem szedettek szét semmit, csak menjek már menjek már, mert jöttek mögöttem.

Ezen a ponton ahogy kiértem a reptérről a trollyval, gyakorlatilag mintha valami falba ütköztem volna, aminek virágos citrom illata van, bármerre mentünk, mindenhol érezni lehetett, valami fantasztikus érzés volt!  

A reptéren egyébként állítólag van egy hatalmas gyűrűk ura szobor installáció, ezt sajnos mi nem láttuk, de tény, már baromira szerettünk volna "otthon" lenni.

A reptérre ketten jöttek elénk két autóval, kb 1 óra különbséggel elsőnek a zuramat vitték haza primo gyermekemmel de még beugrottak a kulcsokért, másodiknak én mentem secundoval meg pár bőrönddel.

És ez még mind semmi, ahogy eszembejut valami frissítek.